Színházi gálaműsorral kezdi az ünneplést Békéscsaba

Az ünnepi eseménysorozat szombaton indul a Jókai Színházban, ahol gálaműsorral kezdődik az egész évben zajló programsorozat.

Seregi Zoltán színházigazgató, a produkció rendezője az MTI-nek elmondta, hogy felújítják és némileg átalakítják a Gulyás Levente által szerzett az Ajtók kitárulnak című előadást, amely az öt éve nyílt Csabagyöngye Kulturális Központ (CSAKK) avatójára készült. A szöveget Szente Béla, a CSAKK igazgatója írta, az előadásban közreműködik Szalóki Ági, Szokolay Dongó Balázs, az Alföld Quartet, a Calandrella Kamarakórus, a Berbécs Zenekar és a Belencéres Néptáncegyüttes. Az est második részében az Egyesült Államokban élő zongoraművész, Tóth Péter ad koncertet, egyebek mellett Bach, Bartók, Kodály és Liszt művekből válogat.  Lesz diavetítés is, amellyel végigkövethetők a 300 év fő eseményei. Ünnepi beszédet mond Závogyán Magdolna kultúráért felelős helyettes államtitkár.

Az évforduló apropóján az önkormányzat július 7-8-án fesztivált szervez, amelyen a Szent István téren felidézik, hogy 1718-ban miként érkeztek a szlovák telepesek Csabára, hogyan választották ki lakhelyüket. A programot Tege Antal színművész rendezi. Augusztus 20-án felavatják az új Szent István-szobrot a főtéren. A záróünnepség október végén lesz, amikor ünnepélyesen felszentelik a felújított evangélikus nagytemplomot. A rendezvényen a Békéscsaba kórusaiból alakult 200 fős, alkalmi városi kórus, valamint egy száztagú zenekar ad hangversenyt.

Békéscsabát - régebbi nevén Csabát vagy Nagy-Csabát - az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékben említik először. A 17. században, az Oszmán Birodalom ellen folytatott felszabadító harcok során néptelenedett el. Az új kutatások szerint lakossága nem pusztult el teljesen, inkább elmenekült. A gyulai rácok 1703-ban felégették a falut. A források Csabát lakatlan helyként említik 1715-ben. Az újratelepítés Harruckern János Györgynek köszönhető, aki a török elleni harcokban való részvételéért jutalmul megkapta Békés vármegye nagyobb részét. Döntően evangélikus szlovák parasztokat telepített le. A város ma is a szlovákság egyik kulturális központja. A telepesek jellemzően Nógrád, Gömör és Hont vármegyéből érkeztek. A sok szabad földnek, valamint a természetes népszaporulatnak köszönhetően rövid idő alatt megháromszorozódott Csaba lakossága, 1847-re a az ország húsz legnagyobb települése között volt, népessége elérte a 22 ezer főt.