Melyik kriptopénzbe fektettek 14 milliárd dollárt félév alatt?

Az elmúlt években rendkívüli mértékben emelkedett a kriptopénzbe történő befektetések mértéke. Egy nemzetközi elemzés szerint 2018 első felében 537 ICO (azaz Initial Coin Offerings) került regisztrálásra, mintegy 13,7 milliárd dollár értékben. Mindazonáltal több szabályozó hatóság, köztük an MNB is felhívta a befektetők figyelmét az ilyen befektetések szabályozatlanságából eredő jelentős kockázatokra – emeli ki dr. Párkányi Rita a KCG Partners jogi szakértője.

Az ICO egy kriptopénz alapú közösségi finanszírozás, a nyilvános forrásbevonás és az IPO (Initial Public Offering) ötvözetének egy innovatív módja, amely során úgynevezett érmék (tokenek) felhasználásával nyilvános érmekibocsátás vagy érmeértékesítés történik, aminek célja, hogy a kibocsátó kriptovaluta eladásával tőkéhez jusson. Az ICO kibocsátás során egy üzleti vállalkozás (igen gyakran start-up) vagy magánszemély virtuális valutát bocsát ki, amelyet a befektetők már létező kriptovalutáért (pl. a Bitcoin vagy Ether) vagy hivatalos valutáért (hagyományos pénzért, pl. euro) vásárolhatnak meg. Az ICO kibocsátása ezért hasonlít arra, mint amikor egy cég részvényt bocsát ki, amikor is a befektetőknek a cég szavazati jogot vagy részesedést (ez esetben a token testesíti meg a „részvényesi” jogokat), vagy akár azon termékhez vagy szolgáltatáshoz való hozzáférést biztosíthat, amely termék vagy szolgáltatás az ICO kibocsátásából nyert forrásokból kerül kifejlesztésre.

Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) egy állásfoglalásában­ kihangsúlyozta, hogy az ICO-k jelentős kockázatokat hordoznak magukban, mert igen spekulatív befektetésnek számítanak, kibocsátásuk pedig egy meglehetősen szabályozatlan közegben történik. Az ESMA arra is felhívta az ICO-t kibocsátó vállalkozások figyelmét, hogy amennyiben az ICO-k pénzügyi eszköznek minősülnek, az ICO-t megvalósító vállalkozások nagy valószínűséggel befektetési tevékenységet folytatnak, mely esetben be kell tartaniuk az ilyen tevékenységek végzésére vonatkozó uniós jogszabályokat, ideértve többek között a kibocsátási tájékoztatókról szóló irányelvet, a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelvet (MiFID), az alternatív befektetési alap-kezelőkről szóló irányelvet (AIFMD), és a pénzmosás elleni irányelvet. Persze mindehhez az kell, hogy a hatóságok pénzügyi eszköznek minősítsék az ICO-kat, amely a sokféleségük folytán nem egy egyszerűen eldönthető kérdés - magyarázza dr. Párkányi Rita.

Az ICO-k jogi besorolásával kapcsolatban jelenleg talán Svájc alkalmazza a legkifinomultabb megközelítést. Nem véletlenül. 2017-ben ugyanis Svájcban volt a legmagasabb az ICO-kba való befektetésekből származó pénzösszeg. A Svájci Pénzügyi Felügyelet (FINMA) egy 2018-as  (nem kötelező erejű) iránymutatásában egy besorolási rendszert dolgozott ki az ICO-kra, amellyel első sorban a piaci szereplőknek próbált segítséget nyújtani abban, hogy be tudják sorolni az adott ICO-t valamely jogi kategóriába (ilyen kategória lehet például a virtuális fizetőeszköznek, értékpapírnak, részvénynek, stb. való minősítés), amely aztán alapvetően határozza meg, hogy mely jogszabályok hatálya alá tartoznak (pl. engedélyezési kötelezettség terheli-e a kibocsátót, a befektetők tájékoztatására vonatkozó követelményeknek, a pénzmosás elleni jogszabályokban előírt ügyfél-azonosítási kötelezettségeknek eleget kell-e tenniük stb.). Svájcban ugyanis nincs kötelező erejű jogi szabályozás az ICO-k tekintetében, hanem a FINMA eseti alapon minősíti őket és állapítja meg, hogy az adott ICO-ra kiterjed-e valamely pénzügyi szabályozó törvény hatálya. Az iránymutatás szerint a FINMA az elhatárolások során olyan szempontokat vizsgál, mint például, hogy a tokeneket nyilvánosan jegyzik-e, hivatásszerűen bocsátják-e ki, az azt kibocsátó vállalatban biztosít-e részesedést, szavazati jogot a befektetőnek stb.

Bár egy átfogó szabályzás megalkotása mind a virtuális fizetőeszközök, mind pedig az ICO-k területén itthon még várat magára, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem érdekében az uniós jogalkotók 2018-ban elfogadták az 5. pénzmosás elleni irányelvet (2018/843 számú irányelv), mellyel többek között a virtuális fizetőeszközök által biztosított anonimitással kapcsolatos kockázatokat kívánják csökkenteni. Az irányelv értelmében a virtuális fizetőeszközök és rendeleti pénzek (pl. euró) közötti átváltási szolgáltatásokat nyújtó és a letétkezelő pénztárca-szolgáltatók kötelesek megfelelni az Irányelv rendelkezéseinek (vagyis például ügyfél-azonosítást kell elvégezniük). A tagállamok 2020. január 10-ig kötelesek az irányelv rendelkezéseit átültetni, mely módosításokat tartalmazó törvényjavaslat jelenleg a magyar Parlament előtt van.